Transzgenerációs trauma

“Hogy hogyan kapjuk meg szüleinktől a traumatikus élményeiket? Épp ez az, hogy nem is „kapjuk meg”, vagyis nincs egy kijelölhető pont, ahol átadják nekünk, egyszerűen csak – jobb szó híján – ott lesznek bennünk is. Nem arról van szó ugyanis, hogy a szülők leültetik a gyerekeket és elmesélik nekik a háború (vagy egyéb szörnyűség) részleteit, amit át kellett élniük: éppen úgy adják át, hogy képtelenek mesélni róla. „A transzgenerációs trauma döntően non-verbálisan, »zsigeri« szinten öröklődik” – fogalmaznak a kutatók. Hatása, ha nem kezdünk velük valamit, idővel sem múlik: a generációk egymásnak adják át, akár változatlan intenzitással, az így öröklött traumák pedig „mélyen befolyásolják az egyén kapcsolatait, a világhoz való viszonyát”.

A fotózás számomra nem csupán hivatás; mély önismeret és terápia is egyben. Nagyapámat a második világháború után elhurcolták az oroszok a málenkij robotra. Több ezer sorstársával ellentétben ő szerencsésnek mondhatta magát, hiszen hazatért a családjához, sőt mi több, képes volt továbbadni az életet. De nem csak az életet, az átélt traumát is vittük generációkon keresztül egészen a mai napig. Ezekkel a fotókkal emlékezek meg a pokolról amit megéltek, és ezennel visszaadom a “csomagot”.